Bejelentés



PRO MULTIS
"In principio erat Verbum..." (Jn1,1)

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Hírek


Szép, tartalmas napot mindenkinek!



"URUNK, KÖSZÖNETET MONDUNK NEKED azért az isteni matematikáért, mely szerint a Te szemedben nem csupán ezer év annyi, mint egy nap, hanem egy bárány is annyi, mint kilencvenkilenc, sőt néha több is. Karácsony felé haladva semmi mással nem akarunk törődni, csak azzal, hogy egyre beljebb lépjünk a Te szereteted felfoghatatlanul új, meglepő és gyönyörűséges világába, melyről a prófétáknak csak sejtéseik lehettek, de amelyet nekünk kinyilatkoztattál a mi Urunk, Jézus Krisztus által."


fr. Barsi Balázs OFM


Hogy bánjunk a kamaszokkal?

Lássuk őket olyannak, amilyenek lenni szeretnének. Higgyünk bennük. Tréfásan mondom: Csak ostoba felnőtteknek vannak ostoba gyermekeik. Csak neveletlen felnőtteknek vannak neveletlen gyermekeik. A gyermekek a szüleik példáját követik. Dühítő érzés, amikor a szülők a serdülőn felfedezik saját hibáikat. A fiatalok gyakran bizonytalanok. Erősen vágyakoznak valami nagyszerű után: erő, szépség, szeretet, öröm után. Természetesen az álmaik nagy része nem válik valóra, de például én is szívesebben vágyakozom egy nagy eszmény, mint egy új cipő után. A gyermek világához hozzátartozik a szülők iránti bizalom és az önbizalom. Önbizalma abból fakad, hogy a szülei hordozzák őt. Ez erőt ad neki. Büszke az anyjára és az apjára. Ha egy gyermek nem büszke a szüleire, akkor nagyon szegény. Tinédzserkorban a gyermek világa összetörik. Már nem úgy éli meg a szüleit, mint erőt adó forrást az életében. Nagy ürességet tapasztal meg. Ez nagy lelki fájdalommal jár. A serdülő magányos. Nincs barátja, aki igazán megértené, csak olyan barátai vannak, akikkel sokat van együtt, akikkel együtt „lógnak”, de ők nem értik meg a szíve legmélyén. A serdülés a nyugtalanság ideje, mert az ember nem tudja, hogy mi lesz vele, mi válik belőle. A kamaszok belső bizonytalanságukat harsányságukkal leplezik.


pater Tilmann Beller


Gondolatok a Család Évében

(Barsi Balázs Názáret iskolája c. kötetének új kiadásából)

XVI. Benedek pápa újra és újra emlékeztet rá, hogy az örök Ige a család ölén lett emberré: kiüresítve önmagát mindenről lemondott, de arról nem, hogy családban testesüljön meg. A szeretet roppant fényűzéséről, Máriáról és Józsefről nem mondott le, mert szülők nélkül, a család közössége nélkül még Isten Fia sem lehetett volna normális ember. Ha szép gyermekkorunk és családi otthonunk volt, akkor egészen biztos tapasztalatunk van az Édenkertről, mert a boldog gyermekkor hiteles képe, mintegy szentségi jele a paradicsomi állapotnak. A bőrünkön éreztük, hogy feltétlenül szeretve vagyunk, és magától értetődő természetességgel elfogadtuk, hogy létezésünkre igent mondtak. Magam is egyszerű falusi parasztcsaládban nőttem fel, a Rákosi-rendszer diktatúrája és nagy szegénysége határozta meg gyermekkoromat, számomra ez az időszak mégis maga volt a földi paradicsom. Olyan szeretetet kaptam szüleimtől, nagyszüleimtől, bátyámtól és húgomtól, hogy annak csak a boldog mennyországban lehet folytatása és beteljesedése. Nagyon messzire vezet ez a tapasztalat. Nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten elsősorban az emberen, az emberi szereteten keresztül van jelen a világban. Különösen is érvényes ez a szentségi házasságra és a családra, mely szentháromságos struktúrájú intézmény. A férj, a feleség és a gyermekek nemcsak külön-külön hordozzák Isten képmását, hanem együtt is, hiszen kapcsolatuk a Szentháromság személyei közti szeretetáramlás mintájára jött létre, és abból is táplálkozik. Korunkban nem a házasság és a család mint intézmény van válságban, hanem maga az ember, aki elvágta gyökereit, melyek Isten világához kötötték, és sem egyéni, sem közösségi és társadalmi szinten nem találja az identitását. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy kortársaink közül sokan, a bűntől sebzett emberi természetet véve normálisnak, el sem tudják képzelni, hogy férfi és nő egy életen át képes legyen hűségesen kitartani egymás mellett, nekünk azonban nem a bűn miatt egyensúlyát vesztett, megromlott emberi természetből kell kiindulnunk, hanem Krisztus tanításából és példájából, melyet a katolikus Egyház megannyi gyarlósága ellenére is hitelesen őriz és közvetít. Nem túlzás azt állítani, hogy ma egyedül Jézus Krisztus és az ő Egyháza védelmezi a szerelmet a maga feltétlenségében, tisztaságában és kizárólagosságában, feltárva a család ontológiai gyökereit. Ebben a perspektívában nézve megláthatjuk az idők jeleit, s felfedezhetjük, hogy korunk sokféle romlottsága ellenére esélyt is kínál arra, hogy minden eddiginél jobban felragyogjon Istennek a házasságról és a családról alkotott eredeti terve, hogy férfi és nő kapcsolata az isteni szeretetből élő, őszinte és sírig tartó életszövetséggé váljék, melyet nem társadalmi sztereotípiák és anyagi érdekek, hanem a másik személyére kölcsönösen, Istenben kimondott szabad, feltétlen és visszavonhatatlan igen tart össze. A házasság és a család az önkiteljesedés olyan dimenzióját nyitja meg előttünk, amit el sem tudunk képzelni addig, amíg valaki mellett életre szólóan el nem köteleződtünk, és nem vállaltuk fel őt testestül-lelkestül. Ebben is példa számunkra Szűz Mária és Szent József. Ha nem bízták volna magukat és egymást egészen Istenre, biztos, hogy nem tudtak volna kitartani egymás mellett. Így viszont megtapasztalták, hogy ő csodálatos módon el tudja rendezni az emberileg megoldhatatlannak tűnő helyzeteket is. Történetük olyan közösséggé válás, mely közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.


fr. Barsi Balázs OFM



Mit jelent a nevelés a Kentenich-pedagógiában?

Részletek Joseph Kentenich atya gondolataiból

A nevelés legmélyebb értelemben semmi más, mint az élet szolgálata. Milyen hiábavalóan fárad, és micsoda tévedéseket fog elkövetni az a nevelő, aki ezt figyelmen kívül hagyja! De tisztában vannak-e Önök azzal, mit is jelent ez tulajdonképpen? Az Életet kell szolgálnom, ami azt jelenti: egyrészt kedvező feltételekről kell gondoskodnom, hogy a teremtett élet megfelelően kibontakozhasson, másrészt az Életet akadályozó körülményeket és ellenségeket mindinkább távol kell tudnom tartani kis növendékemtől. (...) Mi a célunk? Ez fontos kérdés, hiszen a válasz egész kölcsönös viszonyunkat, magatartásunkat meghatározza. Ezért röviden és tömören azt mondom: Meg akarjuk tanulni, hogy Mária védelme alatt önmagunkat szilárd, szabad jellemmé neveljük. (...) Gondolkodni, ítélni képes nemzedéket kell újra felnevelni. (...) Végső soron mindig az győz, akit világos elvek vezetnek, aki nem néz jobbra meg balra, hanem rendíthetetlenül megy az útján, függetlenül attól, hogy siker vagy balsiker éri. (...) Az élet, a lét ma a legfőbb nevelő tényező, nem a szó. Csak annak hisznek ma, aki az életével igazolja, bemutatja mondanivalóját. A vallásunk a levegőben lóg, mert nincs benne dinamika, mert túl kevéssé alakítja az életünket. És mivel túl kevéssé formál minket, nem hisznek a szavainknak. (...) Ma egy új koráramlatban, az irracionalizmus korában élünk. Itt a tanításnál sokkal fontosabb a személyes élmény. Csak az a szó hiteles, amihez magával ragadó élmény is kapcsolódik. (...) Amint Isten, a világ kormányzója a saját feladatát abban látja, hogy az ember szabad akaratát szabadon mozgásba hozza, s ezáltal a szabad döntést és annak szabad megvalósítását ösztönözze, úgy a nevelőt is erre hívja. (...) Soha ne próbáljuk megkímélni gyermekeinket a küzdéstől! Ha ezt elkezdjük, megtartjuk őket kiskorúságukban. (...) Kérem, vegyék ezt komolyan! Gondoskodjanak arról, hogy mindegyikük megharcolhassa saját harcait, kibogozhassa saját görcseit! (...) Minden vonalon fölöslegessé kell tenni magunkat. (...) Amint észlelem, hogy valaki egyedül is tud már menni, tudatosan visszahúzódom. Inkább kicsit korábban, mint túl későn. Menjen egyedül. Nyugodtan kísérletezzen, még ha föl is bukfencezik. Ha elesett, azt figyelem, vajon föl tud-e egyedül állni. És hagyom, hadd álljon föl szép lassan, egyedül. (...) Isten szeretetének hajóján nincsenek gályarabok, ott csak szabad evezősök vannak, akik szeretetből a legvégsőkig elmennek. (...) Nem csak elméletileg akarunk tanulni a magyarázatok alapján: így és így kellene ezt jól csinálni, így lenne jó, így lenne szép, sőt így kell. Ezzel a tanáccsal nem igazán sokra mennénk! Nem, mindezt a gyakorlatban is meg kell tanulnunk. Minden nap, minden órában, erőteljesen, újból és újból neki kell látni. (...) Hogyan tanultunk meg járni? Emlékeztek még az első lépésekre? Vagy legalább arra, hogy a testvéreitek hogy tanultak meg? Vajon nagy beszédeket tartott-e édesanyátok: nézd Tóni, nézd Marikám, így kell csinálni!? Akkor még egyikünk sem tudna járni! Nem. Nem bizony! Édesanyánk kézen fogott minket, és már indultunk is. Járni járva tanulunk, szeretni szeretve; így kell megtanulnunk önmagunkat is nevelni, az állandó önnevelés gyakorlatával. Megfelelő alkalmakban biztosan nem lesz hiány! (...) A jót, az eszményit mindenki saját magában hordozza, ezt kell felébreszteni, ösztönözni és megnemesíteni, és egyidejűleg a negatív hajtásokat lemetszeni. (...) Van katolikus pedagógia? Katolikus célkitűzés lehetséges, a pedagógia törvényszerűségei ugyanazok, akár természetes, akár természetfölötti szélkitűzésekről van éppen szó. (...) Mi ez a speciálisan katolikus célkitűzés pedagógiai szempontból? Készség és képesség arra, hogy önállóan és öntevékenyen Krisztus testének tagjaként az Istengyermek életét éljem.


A győztesnek mindig van egy terve,
a vesztesnek mindig van egy kifogása.
A győztes: "Engedd, hogy segítsek neked!"
a vesztes: Nem az én feladatom.
A győztes minden problémára talál megoldást,
a vesztes minden megoldásban talál problémát.
A győztes összehasonlítja teljesítményét a céljaival,
a vesztes összehasonlítja teljesítményét a másikéval.
A győztes: "Ez nehéz, de nem lehetetlen."
a vesztes: "Ez lehetséges, de nehéz."
A győztes mindig egy része a válasznak,
a vesztes mindig része a kérdésnek.

(Ismeretlen szerző)






Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!